A 3,5 millió lakosú dél-amerikai ország 2008-ban energiaválságba került. Ma Uruguayt az éghajlatvédelem bajnokának tartják. Hogyan sikerült az országnak véghez vinnie az energetikai átállást – és működne-e ez más országok esetében is?
Úton az uruguayi Ruta 5-ös úton, amely az egész országot átszelő országút. 500 kilométerre Montevideótól a brazil határig – az út bal és jobb oldalán: mezők, tehenek, néhány ház, de újra és újra: szélturbinák.
Ezek közül sok Fernando Schaich tulajdonában van: „Itt, ezen a térképen láthatod, hogy nézett ki korábban Uruguay, azok az egyes piros pontok” – mondja. „2010-ben itt-ott volt egy-egy vízerőmű, egy-egy kis, kísérleti szélerőmű.”
A virtuális térképen átugrik 2026-ba – Uruguay úgy néz ki, mintha kanyarós lenne, mindenhol piros pontok. Csak Schaich és cége, a SEG Ingeniería 75 szélerőművet üzemeltet, ami az ország teljes állományának tíz százalékát teszi ki.
Uruguay villamosenergia-mixe ma 50 százalékban vízenergiából, 30 százalékban szélenergiából, 15 százalékban biomasszából és három százalékban napenergiából áll. Schaich így fogalmaz: „A mai villamosenergia-mix gyakorlatilag zöld – az elmúlt évek átlagában a fosszilis energiahordozók aránya a villamosenergia-termelésben már csak két százalék volt. És ez nem csupán a fenntarthatóság, hanem a gazdaságosság kérdése is.”
2008-ban Uruguay energiaválságba került: a rendkívül magas árak és a súlyos aszály együttesen a rendszer határait feszegették, ismételt áramkimaradásokhoz vezetett. Ez volt a gondolkodásmód megváltozásának kiindulópontja: ma ez a 3,5 millió lakosú dél-amerikai ország az éghajlatvédelem bajnokává vált.
És mindezt annak ellenére, hogy ehhez nem álltak rendelkezésre nagy pénzügyi tartalékok vagy csúcstechnológiai infrastruktúra. A fordulat mögött álló látnok Ramón Mendez fizikus volt. „Ami Uruguay esetében újszerű volt – és ez teljes mértékben átültethető máshova is –, az az, ahogyan elképzeljük az energetikai átállást” – mondja. „Nem apró kiigazításokról van szó, hanem a rendszer alapvető átalakításáról.”
Ő vette át a nemzeti energiaügyi igazgatói tisztséget. Sikerült megvalósítania egyfajta „New Deal”-t, amelyet minden párt jóváhagyott. 2010 és 2020 között az állam és a magánszereplők mintegy hétmilliárd amerikai dollárt fektettek be a megújuló energiákba.
A siker a hosszú távú tervezési biztonságnak is köszönhető
Új szabályozásokat dolgoztak ki, adókedvezményeket vezettek be, a szakemberek bejárták az országot, előadásokat tartottak. A gazdákat és az egyetemeket is bevonták a tervezésbe, összesen 50.000 új munkahely jött létre.
És még valami: a keresletet 20 évre előre törvényileg szabályozták. Ez az energiát stabil költségtényezővé teszi – magyarázza Mendez: „Még mindig azt mondják, hogy a megújuló energiák nem nyújtanak olyan ellátásbiztonságot, mint a fosszilis tüzelőanyagok” – mondja Mendez.
„De Uruguay – amelyet a Hormuzi-szorosban zajló jelenlegi események nem érintettek – ma sokkal megbízhatóbb és energiaellátás szempontjából biztonságosabb” – mondja. „Mennyibe kerül Németországnak a cseppfolyósított földgáz-import elmaradása? A költségek az egekbe szöknek, és végső soron az emberek pénztárcáját terhelik.”
Magas áramköltségek
Akkor tehát minden rendben van Uruguayban? Nem feltétlenül: a zöld áram-boom ellenére az átlagfogyasztók számára az árak alig csökkentek. Egy négytagú család havonta átlagosan körülbelül 150 amerikai dollárt (kb. 48.000 forint) fizet. Luis Andrade például így fogalmaz: „Amennyire csak lehet, keveset fogyasztunk áramot, mert drága. Ez nem fog egyhamar megváltozni.”
Ehhez még az is hozzájön, hogy továbbra is kőolajat kell importálni, főleg a közlekedés és az ipar számára. Ez az összes energiaforrás-keverék körülbelül 35 százalékát teszi ki. Ezért most megkezdődött a második fázis.
És ezt egy ember esetében különösen jól lehet megfigyelni. Enrique Carbonero gondoskodik a rendről a montevideói terminál garázsában – hogy melyik busz hol parkol, azt a padlón lévő olajos, fekete foltok is jelzik.
Carbonero így fogalmaz: „Ez mind a dízelből származik. A dízelmotorok izzadnak és csöpögnek; a belső égésű motorok környéke piszkos és bűzlik. Ott, ahol az e-buszaink töltőállomása áll, minden tiszta. Fontos számunkra, hogy láthatóvá tegyük a különbséget.”
Montevideo, Uruguay fővárosa átáll. 2021 óta a városi tömegközlekedési vállalat flottáját kizárólag elektromos buszokkal bővítik, ma már minden negyedik busz elektromos meghajtású. 2040-re ez az arány 100 százalékra emelkedik.
A taxisofőrök számára is vannak ösztönzők az átállásra. Az elmúlt hónapokban az összes új autó közel 70 százaléka elektromos autó volt. Hernan Goméz, az Uber-sofőr fél éve váltott át. Elmondása szerint havonta 900 amerikai dollárt (kb 292 ezer forint) takarít meg az üzemanyagköltségek megtakarításával. „Eleinte azt hittem, hogy valami nem stimmel. De nem, mert utánaszámoltam – és a különbség hatalmas volt.”
Uruguay mint sikermodell más országok számára?
Az azonban kérdéses, hogy Uruguay útja más országok számára is működőképes-e: az országban erős szél fúj, sok a napsütés, és különösen a ritkán lakott vidéki területeken. Ehhez jön még, hogy alig van energiaigényes ipar.
És van még valami, ami elgondolkodtatja Uruguay zöld átállásának atyját – a párbeszéden alapuló politika egyre inkább elveszíti alapjait, mondja Mendez. „Ilyesmit megvalósítani világszerte egyre nehezebb. Ma a kormányok váltakoznak, és a politika radikálisan megváltozik. Az egyik oldal azzal vádolja a másikat, hogy mindenben téved” – mondja.
És: „Ha tehát minden kormányváltáskor gyakorlatilag újra akarjuk alapítani az országot, végül mindenki veszít.”
Írta: Anne Herrberg
Forrás: Tagesschau
